Káosz

..a köbön.
Hogy sose unatkozzunk.Így,hogy vége a nyárnak,találunk ám mi magunknak elfoglaltságot.
Most,hogy nyakunkon a hideg,hát naná,most találtuk ki,hogy csináljuk meg a konyhát.Ugyanis a bútorokat anyagilag ahogy telt rá,el kezdtük az Ikeából be szerezni.A nagyja már kész van,de azért van még hiányzó elem.No akkor essünk neki a dolgoknak.
Mi itt nem burkoltattuk le a pult feletti fal részt.Az a gyönyörű csempe maradt,amit örököltünk az előző tulajtól.
Ki találtuk,hogy kisméretű szeletelt téglával burkolunk.Kíváncsi vagyok milyen lesz?Nekem már így elképzelés alapján is ,nagyon tetszik.De majd ha kész,meg látjuk.
No de ha már homár...
Akkor ha már neki esünk,cseréltessük ki a konyha ablakot,mert az meg záródni sem záródik rendesen.
Múlt hét csütörtökön,jöttek is,és ki is cserélték,a bejárati ajtóval együtt.
De ha már,akkor a külső lépcsőt is csináljuk mán meg.
Szóval kérem,vasárnap nem tudtunk ki menni a lakásból,mert el bontották a lépcsőt(ami raklapból volt össze eszkábálva),szét szedtük a konyhát,most dolgozik a villanyszerelő.
Szóval se konyhánk sem lépcsőnk.Ááá tök buli egy 3 éves ördög fiókával.

Ééés,ezt le kell írnom nektek.
Van nekem egy kishúgom.
El váltak a szüleim,még mikor 12 éves voltam.Apám ivott,és hmmm ....
Aztán össze jött egy hölgyel,és született egy húgicám.
Nagyon nagyon szerettem,és ő is szeretett.Nagyon sokat voltam náluk,hiszen kb 15-16 éves voltam,és lett egy pici húgicám.
Majd mikor 1 éves lett,ők is ott hagyták apámat.Telt múlt az idő.Kb 3-4 éves koráig rendszeres votl a találkozás.
Aztán ez meg szakadt.Ő úgy nőtt fel,hogy nem tudta,hogy vannak még testvérei.Mi meg tiszteletben tartottuk az életük döntését.
Most anyukája el mondta neki mi a dörgés.
Hát,na annyira várom,hogy úgy álljon előttem,mint a kishúgom,és nem mint csak egy távoli ismerős.